20014.aug.21. 13.25, a West Jet járatán, Las Vegasból Toronto felé

Zoli kezembe nyomta az i-padet, nincs menekvés, írnom kell. Pedig az alig 5 órás alvástól zúg a fejem és legszívesebben aludnék. Kemény menet volt tegnap az 900 valamennyi kilométer, bár Zoli vezetett, mégis úgy szédültem bele az ágyba hajnal 2 felé. Las Vegas még javában bulizott, így Zoli is úgy érezte, hogy át kell mennie a motelhez tartozó kaszinóba szerencsét próbálni. Hogy ott mi történt, nem tudom, én aludtam.:) Van egy mondás: what happens in Las Vegas, stays in Las Vegas, vagyis ami Vegasban történik, az itt is marad.) :)) Remélem, ez az esküvőnkre nem érvényes!

Reggel még megnéztük az ébredező várost, Las Vegasban még mindig ugyanúgy ragyog a nap, mint az esküvőnk napján, ott áll a helyén a New York-New York Hotel is, ahol megszálltunk s újabb és újabb emberek érkeznek, hogy átéljék a nagy kalandot. A repülőről még lefotóztam néhányszor a csillogó szállodasort, aztán pár perc múlva már a Hoover gátat csodálhattuk felülről.

Most van laza három órám kicsit megállni és újra átélni az elmúlt 17 nap élményeit.

Miért imádtuk Kaliforniát? Best of California:

- Fantasztikus az éghajlata! Vegasban átéltünk esős hűvöset, sivatagi forróságot, Los Angeles-ben a kellemes 27-28 fokos, mindig fúj a szél az óceán felől, napozós-fürdős-szörfös paradicsomot, San Franciscóban a városon kívül napos-meleg, a városban mindig felhős-hűvös időt. Ez a kaliforniai napsütés nagyon bejött nekünk, LA került ki végül győztesnek, Long Beachen, az óceán partján ki is néztünk egy házikót. :) még néhányszor kaszinóznunk kell Vegasban, hogy meg is vegyük, ahogy elnéztük az itteni ingatlan árakat.:)

- Egész évben van finom eper! És mindenféle finom gyümölcs és zöldség, hiszen ez Amerika gyümölcsös kertje, a narancs hazája. Hatalmas ültetvények az utak mentén, végre láttam, hol terem a pisztácia! Fürtökben a pisztácia fán! És Zoli szedett nekem rózsát egy végtelen rózsa ültetvényen!

- A hatalmas terek, szobák, végtelen országutak. A tiszta és minden sarkon elérhető restroom- ok ( toalett:) ), a jégautomaták, a Starbucks kávézók sora, a szuper olcsó benzin.

- A mindig mosolygó, segítőkész és kedves emberek. Ha valakire rámosolyogsz, tuti, hogy visszamosolyog. Hogy itt a köszönés a "how are you?" és igaz, hogy nem vár rá választ, csak a gesztus és a mosoly a fontos.

- A tiszta és egyszerű kommunikáció. Itt mindenki tudja a dolgát, átláthatók és világosak a szabályok, kiszámítható a rendszer, ez adja az emberek magabiztosságát, még a legegyszerűbb forgalomirányító is fontossága teljes tudatában teszi a dolgát, mert ő az amerikai államot képviseli és ezt senki nem kérdőjelezi meg.

- A Pacific Coast Highway, ami a Csendes óceán partján visz végig LA-től San Farancisco-ig. Még ha kalandosan is telt ez az utazás, akkor is fenséges volt az óceánt nézni hosszú órákon keresztül.

- A végtelen fehér homokos part, amin Long Beach -től végig tudsz sétálni Malibuig.

- A Universal Studios mesevilága, ahol újra gyerek lehetsz és hagyod, hogy elvarázsoljanak, megröptessenek, ahol kalandfilmek szereplőjévé válhatsz. Vissza akarunk menni újra megküzdeni a Transzformerekkel és megmenteni a világot!!! Jó kis adrenalin-sokk volt!

- Végigmenni Las Vegasban éjszaka a Stripen, egy lehajtott tetejű Ford Mustang-gal és megnézni a kápolnát éjszakai kivilágításban, ahol holnap lesz az esküvőd.

- Az esküvő izgalmai után ellazulva fotózkodni az utcán és fogadni ismeretlenek jókívánságait, majd bulizni egy igazi new yorki bárban.

- Mikor eláll a lélegzeted, ahogy megpillantod a Grand Canyont a lemenő nap fényében.

- Megölelni a több száz éves mammutfenyőket a Muir Woods Nemzeti Parkban és érezni a kiisugárzásukat.

- Áthajtani kocsival a lenyűgöző Golden Gate hídon San Francisco-ban.

- Rájönni, hogy csak a várost borítja párafelhő, a híd másik oldalán nyári napsütés vár Sausalito -ban.

- A cable car-on (régi villamosok) a lépcsőn lógva utazni, miközben a vicces vezető azon poénkodik, hogy Úristen, elromlott a fék, és nekiereszti a kocsit egy meredek lejtőnek.

- Felfedezni, hogy Friscoban sok európai vonás van, imádják a Tudor stílusú, Angliából koppintott sorházakat és a színesre festett falakat.

- Frisco dombjain barangolni, miközben minden utca tetejéről az óceánt látni.

- Áthajózni a Golden Gate híd alatt és megnézni közelről az Alcatraz börtön szigetet. Az utóbbi nagyon komor és félelmetes látvány!

- A kikötőben enni a helyi tengeri herkentyűs specialitásokból.

- Megkóstolni az igazi ír kávét a Buena Vista Cafe-ban és megcsodálni, mi a titka az elkészítésének. Videónk is van róla! Nem hittünk a szemünknek.

Bad points vagyis ami nem tetszett:

- A borzalmas, ízetlen műanyag kenyerek, tojás és egyéb műanyagok a reggelinél. Minden tele van cukorral és egyéb szószos, krémes, öntetes szornyűséggel.

- A 15 fokra lehűtött szállodai szobák. Hiába kapcsoltuk ki, mindig visszakapcsolták. :( - Hogy minden italt egy kiló jéggel adnak.

- A benzinkútnál csak akkor tudsz tankolni, ha előre kifizeted készpénzzel vagy előre beterhelik a kártyádat, legfeljebb, ha kevesebb fért bele, mint amennyit megsaccoltál, visszaadják a különbözetet.

- A szállodákban előre ráterhelik a számladra a feltételezett szallasdíjat, plusz biztonsági fedezetet, nehogy lelépjél. Cserébe kijelentkezni csak egy mozdulat és good bye! Akár a telefonodról is elvégezheted egy-két gombnyomással. ( na, ez tetszett!)

Még gondolkodhatnánk, de nem tesszük, mert csak a jóra koncentrálunk, otthon hagytuk a jó kis magyar pesszimizmust és borúlátó attitűdöt. Keep smiling and enjoy life! :))))

 Zolitól átvéve a szót végre panaszkodhatok az amerikai konyhára. Röviden; a sült krumpli ès hamburger hazájában vagyunk. Én eddig egyszer ettem finomat, LA-ben, a tengerparton, egy Bubba Gump étteremben, fish and chipset, na, az isteni volt! Azóta egyre jobban szenvedek, Zoli kevésbé, mert szerinte, az, hogy ő volt katona, sokat segít elviselni a helyzetet.

A reggeli még hagyján, nem vártam sokat; kihagyom a papír ízű piritóst, a cukros sütiket és a gumi állagú bageleket, és próbálom túlélni egészségesnek kikiáltott teljes kiőrlésű corn flakes-szel. Oké, hogy lehetetlen zöld teát kapni és a barna színű vizet itt kávénak hívják, az is rendben van, hogy a gumirántottába is esküszöm cukrot tesznek és kolbásznak hívják a kis gumirudakat, de hogy napközben is külön tortúra legyen valami ízletes ebédhez hozzájutni?!

Próbálkoztunk már mindenféle helyen, egy olyan országban, ahol minden lépésnél enni lehet és az amerikaiak ezt meg is teszik, eszik az egész ország, tömény szénhidrátot, mindenen szósz van, mindenbe cukrot tesznek, mindenre szirupot öntenek. Van is sok szép nagy ember!

Azért a végére lassan felvesszük az itteni stílust, az ízlésük és gyomrunk is alkalmazkodik, ès néha már sikerül jól választanunk. A thai és olasz éttermek a nyerők eddig, illetve néhány retro amerikai bár and grill. Bárhova mész be, 10-15 dollár között mozog egy főétel, persze, a flancosabbak 20 dollár fölé lövik be az árakat. Azt is megtanultuk, hogy csak vizet kérjünk inni jég nélkül, mert már megjártuk néhányszor a hatalmas jéggel ès cukorral tömött limonádékkal. A biztos választás tehát a víz és a sör. :)

Azért megkóstoltuk a finom kaliforniai borokat is, nem tudtunk rosszul választani. :) Legutóbbi kulináris élményem egy Applebee's nevű étteremlánc epres, avokádós csirkés salátája, finom pikáns lime-os, chilis szósszal. Yummi! Azért az étlapokon elég hosszasan kell szörfölni, mire valami egyszerűt és finomat találsz, sült krumpli mentes, szósz mentes változatban. A pincér, mikor odajön az asztalodhoz, rád mosolyog, bemutatkozik es többször elmondja, hogy őt hívd, ha szükséged van valamire. A legtöbb helyen ráírják a számlára, mennyi borravalót javasolnak (15-20%-ot), de volt már olyan hely, ahol előre megkérdezték, 10 vagy 20 %- ot szeretnénk-e adni. Fura volt, de aztán kiderült, itt a borravaló egyszerűen jár, durvaság nem adni, nem a kiszolgálás minőségét jutalmazod. Bár, meg kell hagyni, hogy minden pincér nagyon kedves és szolgálatkész.

Tehát, ha kitartóan keresel, azért találsz itt is egészséges és finom kaját, csak az ízek hiányoznak. Mit nem adnék egy igazi magyar húslevesért vagy sült csirkéért!

Éjjel egyre megérkeztünk, most pakolás és rohanás a reptérre, Torontoból jelentkezünk, ottani idő szerint este 9-kor szállunk le.

Augusztus 20 reggel

Tegnap neki rugaszkodtunk az utolsó Friscoi napunknak. Megnéztük a Civic Centert, a szép városházát es a körülötte levő sok hajléktalant. Gyorsan eljöttünk onnan. Majd buszoztunk, hatalmasakat sétáltunk az Alamo parkban, ettünk egy palacsintázoba. Én benyomtam egy San Franciscoi Giant hamburgert (most is érzem) Anikó egy pesztos csirkét. Végre volt íze az ételnek.

Utána végig mentünk a 60-as évek fő hippi útján, gondosan elkerültük a mai hippiket. Túl erős volt a marihuána illata :) Délután Bencével találkoztunk régi tanarunkkal, baratunkkal. Nagyot sétáltunk, vacsoráztunk, beszélgettünk. Este értünk csak haza.

Most pedig megint bőröndökbe pakolva, indulásra készen, vár minket Las Vegas egy éjszakára. 8-900 km kb 10 óra autózás. Szóval most csak igy szűkszavúan, s majd pótoljuk.

Augusztus 18 Hétfő mindjárt éjfél

Egész hamar elindultunk. Rutinos parkolás, Barton (HÉV, csak jóval gyorsabb) utazás majd egy jó kávé a Starbucks-ban. Vicces, de tényleg a Starbucks a megnyugtató, kiszámítható, megbizható hely. Van mosdó, erős a kávé és van internet. S ami fontos, sok van belőle. Kávéztunk, majd irány az Alcatraz-ba induló kikötőbe.

Az már gyanús volt, hogy neten csak szeptember 2-re lehetett jegyet venni. A helyszínen szembesültünk azzal, hogy szeptember 1-jei 20:30-kor induló hajóra van csak hely. Azért bepróbálkoztunk, körbejártunk, de nem sikerült jegyet szerezni. Ezért "bosszúból" elmentünk egy öböl kaland túrára. Ez egy órás út volt, elhajóztunk az Alcatraz mellett, a Golden Bridge alatt illetve San Francisco mellett. Fújt a szél, kb 16 fok volt, mégis fantasztikus élményt adott. Sok-sok fotó készült. A hajókázás után megéheztünk, a 39-es molón fish and chips illetve Crab soup, helyi leves cipóban. Isteni volt a cipó, végre rendes kenyér, úgy ettük, mint aki éhezik. (No, az amerikai gasztronómiáról majd Anikó ír.)

Következő célpont a Lombard street volt, ahol a világ legmeredekebb utcája van. Addig keresgeltük a tömegközlekedést, amíg nekivágtunk gyalog. Könnyed séta volt, főleg hogy betértünk egy boltba, ahol lehetett sört venni. Azt tudni kell, hogy Amerika legtöbb államában tilos alkoholt az utcán fogyasztani, kivéve Las Vegast. Így aztán kipróbáltam, hogy milyen egy újságba csavart dobozos sörből inni....izgalmas érzés, egyben kényelmetlen. Milyen kellemetlen, ha a rendőr ilyenért megbüntet.

Megnéztük a kanyargós, virágokkal teli úton kanyargó autókat, átküzdöttük magunkat a turisták tömegén, majd beálltunk a Cabel Car-ra várakozók sorába. Az elsőre pont nem fértünk fel, a második tele volt így elszáguldott, végül a harmadikra jutottunk fel. Csak az a gond, hogy negyedóránként járnak. Várakoztunk a hideg szélben, maximum 18 fokban. Anikón annyi réteg ruha volt, hogy nem maradt a bőröndbe ruha, mégis majdnem megfagyott. Pedig most jött a nap csúcspontja, a Cabel Caron csak a szélében kapaszkodva lehetett utazni. Én elől kaptam helyet, Anikó kissé közép tájon. Elindultunk és a menetszéltől odafagytunk, miközben próbáltam videózni, rögzíteni a meredek utcákat. Miután lepottyantunk mint két jégkocka, irány a Starbucks, meleg tea, kávé.

Sikerült eljutni egy Apple boltba, pedig nagyon közel volt egy cipőbolt. :) Sajna az Apple termékek ugyanolyan drágák, mint otthon. (Iphone 5S 650 dollár)Akkor van értelme innen vinni, ha van valami akció, különben értelmetlen. Innentől mély letargiában hagytam magam sodorni a ruhaboltokba. Szerencsére Anikó is beleunt hamar, így csak sétálgattunk, nézelődtünk.

Vacsorázni egy igazi, 30-as évekbeli étterembe tértünk be, piros műbör űlések, a terem közepén egy hatalmas Cadillac és igazi amerikai kaják. Nagyok, édesek, és minden iszonyú nehéz műanyag. Ettünk, mert éhesek voltunk, de megfogadtuk, innentől kerüljük az ilyen ételeket. Hazafelé majdnem felugrottunk egy Cabel Carra, de elment az orrunk előtt, így is fél 11 volt mire hazaértünk. S itt még várt egy kis szórakozás, ugyanis jött az e-mail a Westjet-től, hogy ugye készülődünk a 21.-ei Las Vegas- Toronto repülésre. Hmmm.... 21-ei? De hiszen, mi 21-én hagyjuk el Friscot!! Ajaj, itt valami nem stimmel. Kiderült, hogy a nagy szervezésben elnéztem a dátumokat és a 22-ei repüléssel számoltam. Sebaj, internet segítségével előrébb hoztam egy nappal a Las Vegasi szállást, egy nappal több a torontoi szálloda és kocsi bérlés és itt pedig lemondtunk egy napot. Annyi a kellemetlenség, hogy egy nappal töltünk kevesebbet Friscóban, ezért a mai napba bele kell húznunk.

Augusztus 17 Vasárnap lassan éjfél

Reggel valahogy elszökik az idő. Reggelizés, blog feltöltés, a nap megtervezése majd elindulás... ez azt eredményezi, hogy dél körül indulunk neki a napnak. S ma sem volt ez másképp.

Tanulva a tegnapi borzalmas dugóból és parkoló árakból, elmentünk az itteni HÉV azaz Bart végállomásra kocsival, és belevetettük magunkat a San Franciscói tömegközlekedésbe, ami rendkívűl jó. A Bart gyorsvonat 40 perc alatt benn volt a központban, ahonnan egy trolival percek alatt a 39-es mólónál voltunk. (tegnap ez majd 2 órába került)

A hatalmas kikötő leghíresebb molója ez, tele jobbnál jobb boltoknál, éttermekkel, szuvenír boltokkal. Nyüzsgő tömeg, sok-sok országból. Kövesd a fókák hangját! A két móló közötti öbölben ugyanis nagy fatáblákat építettek és a fókák ott napoztak. Ma 186 fóka, azaz kaliforniai tengeri oroszlán - mert ez az igazi nevük - napozott ezeken a falapokon. Volt pár ifjonc, aki verekedett egymással, nagyokat ugatva, de a többi feküdt és sütkérezett. Minél közelebb mentünk annál jobban lehetett érezni, hogy a vízben úszkálva nem szoktak mosakodni. Mondhatni erős állatszag volt, mégis lenyűgözőtt minket s alaposan megcsodáltuk őket. Azért ez a kedvenc helyük, mert itt sok a hal, békén hagyják őket ès nincs cápaveszély sem.:)

Utána boltból, boltba szédelegtünk, nézelődtünk. Az egyik a csokoládébolt volt, ahol csak néztünk, mint kisgyerek a vidámparkban. Csoki hegyek, hatalmas hordókban, mint ahogy régen az aranyat tárolták. ezernyi csokoládé mindenütt. Azt hiszem Gombóc Arturnak ez lehetett az Éden. Mi sem birtunk ellenállni és vettünk a világhírű Ghiraldelli csokiból három kis szeletkét. Nekem semmi extra, Anikó szerint nagyon finom volt. Terveztük, hogy meglátogatjuk ennek az olasz csokigyárosnak az üzletét, de a szél és a CabelCar elsodorta ezt a programot. Az ebédünk fish and chips volt, csakúgy a padon, kézzel-lábbal. Milyen jól esett!! Majdnem vettem hozzá egy dobozos sört, de amikor kiderült, hogy a 3 decis Heineken kb 1400 Ft-ba kerül, egyszeriben elmúlt a szomjúságom.

Pár bolt megnézése után mentünk a Fisherman moló felé. Közben nagyon nagy szél lett, ami ráadásul hideg is volt. Anikó előrelátóan beöltözött, bár még egy bundás kabát elfért volna rajta, én ellenben egyszem polóban voltam. Micsoda dolog augusztus közepén fázni.... nos, elmondhatom, hogy nagyon kellemetlen. Így aztán hosszas válogatás után egy San Franciscos pulóver boldog tulajdonosa lettem (ehhez kb 14 üzletet néztünk végig, mire volt olyan, ami nekem is teszett)

Megnéztük, hogy a Crab - tarisznyás rákokat - hogy készítik el. A halomban lévő rákokból kivesznek párat, lábakat letörik, egy 25 cm-es farúddal széttörik a láb páncélját, bemerítik a zubogó vízbe és három perc múlva egy papír tálkán nyújtják, citrom és saláta kiséretében. Lehet a lábakat megtisztítani és enni a finom rák húst. Meglátogattuk a Buena Vista kávéházat is, ahol feltalálták az Ír kávét. A bárpultnál talàltunk két helyet, mert egyébként tömve volt helyiekkel és túristákkal. Ez jó választásnak bizonyult, mert miközben kortyolgattuk az isteni ír kávénkat, többször is végignézhettük, hogy a mixer srác hogyan készít el ördögi ugyességgel egyszerre akár nyolc kávét. Ami a legjellemzőbb, hogy nem sajnálták belőle az ír whiskyt, ezért aztán jól átmelegített minket.

A kávézóval szemben van a Cabel Car végállomása, ahol egy fényképész is árulta képeit. Nagyon szép képek voltak, elcsábultunk mi is. Boldogan cipelhettem a hátralvő pár órában a három képből álló kompoziciót. Felsétáltunk egy megállót és ott próbáltunk feéjutni a Cabel carr-a, a harmadik kocsira sikerült, annyira tele volt. Nagy élmény volt zötykölődni a meredek utcákon. Aki irányítja a Cabe cart, nos elég massziv emberek, mivel minden kézi erővel működik. Amikor felvételt hirdetnek, a jelentkezők 80%-a kiesik a fizikai követelmények miatt. A mi vezetőnk is nagy darab, határozott afroamerikai volt. Úgy rám szólt, hogy menjek beljebb, hogy azon gondolkodtam fussak vagy szaladjak. Egyébként a szabályokat nagyon komolyan veszik, az egyik utas úgy ugrott fel és nem volt jegye, máris 250 dollárja bánta. Nincs vita, alkudozás, csak fizetés..

A belvárosba leszálltunk, megismerkedtünk a Macy's áruház kínálatával majd elindultunk egy Apple bolt felé, de elgáncsolt minket egy cipőbolt. Az itt eltöltött egy óra Anikónak egy futócipőt, nekem egy városi cipőt eredményezett, no meg egy bezárt Apple boltot. Sebaj, holnap is lesz nap, csak ne a cipőbolt utcáján menjünk. Éhesek voltunk, igy egy thai étteremben vacsiztunk. Ezeknek a kajáknak legalább van ízük. Hazafelé vettük az irány, és már este 11-re haza is értünk. Mivel csak az udvaron van rendes internet, ezért ott próbáltam e-mailt olvasni, Ágival beszélni, amikor az udvar sarkában láttam, hogy mozog valami. Kiderült, hogy egy mosómaci család fosztogatja a szeméttárolót. Anikóval ott gugoltunk, a mosómacik lestek minket, mi pedig őket. Nagyon aranyosak voltak.

Most már túl vagyunk a reggelin, s beterveztük, hogy ma megszökünk Alcatraz börtönéből. Ha nem jelentkeznénk, akkor nem sikerült. (Egyébként minden hideg, meleg stb ellenére kiváló egészségnek örvendünk)