Augusztus 17 Vasárnap lassan éjfél

Reggel valahogy elszökik az idő. Reggelizés, blog feltöltés, a nap megtervezése majd elindulás... ez azt eredményezi, hogy dél körül indulunk neki a napnak. S ma sem volt ez másképp.

Tanulva a tegnapi borzalmas dugóból és parkoló árakból, elmentünk az itteni HÉV azaz Bart végállomásra kocsival, és belevetettük magunkat a San Franciscói tömegközlekedésbe, ami rendkívűl jó. A Bart gyorsvonat 40 perc alatt benn volt a központban, ahonnan egy trolival percek alatt a 39-es mólónál voltunk. (tegnap ez majd 2 órába került)

A hatalmas kikötő leghíresebb molója ez, tele jobbnál jobb boltoknál, éttermekkel, szuvenír boltokkal. Nyüzsgő tömeg, sok-sok országból. Kövesd a fókák hangját! A két móló közötti öbölben ugyanis nagy fatáblákat építettek és a fókák ott napoztak. Ma 186 fóka, azaz kaliforniai tengeri oroszlán - mert ez az igazi nevük - napozott ezeken a falapokon. Volt pár ifjonc, aki verekedett egymással, nagyokat ugatva, de a többi feküdt és sütkérezett. Minél közelebb mentünk annál jobban lehetett érezni, hogy a vízben úszkálva nem szoktak mosakodni. Mondhatni erős állatszag volt, mégis lenyűgözőtt minket s alaposan megcsodáltuk őket. Azért ez a kedvenc helyük, mert itt sok a hal, békén hagyják őket ès nincs cápaveszély sem.:)

Utána boltból, boltba szédelegtünk, nézelődtünk. Az egyik a csokoládébolt volt, ahol csak néztünk, mint kisgyerek a vidámparkban. Csoki hegyek, hatalmas hordókban, mint ahogy régen az aranyat tárolták. ezernyi csokoládé mindenütt. Azt hiszem Gombóc Arturnak ez lehetett az Éden. Mi sem birtunk ellenállni és vettünk a világhírű Ghiraldelli csokiból három kis szeletkét. Nekem semmi extra, Anikó szerint nagyon finom volt. Terveztük, hogy meglátogatjuk ennek az olasz csokigyárosnak az üzletét, de a szél és a CabelCar elsodorta ezt a programot. Az ebédünk fish and chips volt, csakúgy a padon, kézzel-lábbal. Milyen jól esett!! Majdnem vettem hozzá egy dobozos sört, de amikor kiderült, hogy a 3 decis Heineken kb 1400 Ft-ba kerül, egyszeriben elmúlt a szomjúságom.

Pár bolt megnézése után mentünk a Fisherman moló felé. Közben nagyon nagy szél lett, ami ráadásul hideg is volt. Anikó előrelátóan beöltözött, bár még egy bundás kabát elfért volna rajta, én ellenben egyszem polóban voltam. Micsoda dolog augusztus közepén fázni.... nos, elmondhatom, hogy nagyon kellemetlen. Így aztán hosszas válogatás után egy San Franciscos pulóver boldog tulajdonosa lettem (ehhez kb 14 üzletet néztünk végig, mire volt olyan, ami nekem is teszett)

Megnéztük, hogy a Crab - tarisznyás rákokat - hogy készítik el. A halomban lévő rákokból kivesznek párat, lábakat letörik, egy 25 cm-es farúddal széttörik a láb páncélját, bemerítik a zubogó vízbe és három perc múlva egy papír tálkán nyújtják, citrom és saláta kiséretében. Lehet a lábakat megtisztítani és enni a finom rák húst. Meglátogattuk a Buena Vista kávéházat is, ahol feltalálták az Ír kávét. A bárpultnál talàltunk két helyet, mert egyébként tömve volt helyiekkel és túristákkal. Ez jó választásnak bizonyult, mert miközben kortyolgattuk az isteni ír kávénkat, többször is végignézhettük, hogy a mixer srác hogyan készít el ördögi ugyességgel egyszerre akár nyolc kávét. Ami a legjellemzőbb, hogy nem sajnálták belőle az ír whiskyt, ezért aztán jól átmelegített minket.

A kávézóval szemben van a Cabel Car végállomása, ahol egy fényképész is árulta képeit. Nagyon szép képek voltak, elcsábultunk mi is. Boldogan cipelhettem a hátralvő pár órában a három képből álló kompoziciót. Felsétáltunk egy megállót és ott próbáltunk feéjutni a Cabel carr-a, a harmadik kocsira sikerült, annyira tele volt. Nagy élmény volt zötykölődni a meredek utcákon. Aki irányítja a Cabe cart, nos elég massziv emberek, mivel minden kézi erővel működik. Amikor felvételt hirdetnek, a jelentkezők 80%-a kiesik a fizikai követelmények miatt. A mi vezetőnk is nagy darab, határozott afroamerikai volt. Úgy rám szólt, hogy menjek beljebb, hogy azon gondolkodtam fussak vagy szaladjak. Egyébként a szabályokat nagyon komolyan veszik, az egyik utas úgy ugrott fel és nem volt jegye, máris 250 dollárja bánta. Nincs vita, alkudozás, csak fizetés..

A belvárosba leszálltunk, megismerkedtünk a Macy's áruház kínálatával majd elindultunk egy Apple bolt felé, de elgáncsolt minket egy cipőbolt. Az itt eltöltött egy óra Anikónak egy futócipőt, nekem egy városi cipőt eredményezett, no meg egy bezárt Apple boltot. Sebaj, holnap is lesz nap, csak ne a cipőbolt utcáján menjünk. Éhesek voltunk, igy egy thai étteremben vacsiztunk. Ezeknek a kajáknak legalább van ízük. Hazafelé vettük az irány, és már este 11-re haza is értünk. Mivel csak az udvaron van rendes internet, ezért ott próbáltam e-mailt olvasni, Ágival beszélni, amikor az udvar sarkában láttam, hogy mozog valami. Kiderült, hogy egy mosómaci család fosztogatja a szeméttárolót. Anikóval ott gugoltunk, a mosómacik lestek minket, mi pedig őket. Nagyon aranyosak voltak.

Most már túl vagyunk a reggelin, s beterveztük, hogy ma megszökünk Alcatraz börtönéből. Ha nem jelentkeznénk, akkor nem sikerült. (Egyébként minden hideg, meleg stb ellenére kiváló egészségnek örvendünk)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.