Itt még hétfő éjjel 22.30 perc van, s mikor a motelbe megérkezve amerikai szokás szerint bekapcsoljuk a TV-t, hogy élvezkedjünk a több száz hírcsatorna egyikén egy kicsit, megdöbbentő hírek következnek, meghalt Robin Williams. Mutatják a Walk of Fame-en lévő csillagot a nevével, ahova a rajongók már letették az első virágokat...Két napja még mi is ott jártunk és olvastuk a nevét a sztárok közt. Régóta depresszióval küzdött, mondják, alkohol és drog problémái voltak, s ma délben san franciscoi házában holtan találták, öngyilkos lett... Egész Amerika gyászolja, minket is megrendített, kedveltük őt. Ez volt a nap egyetlen szomorú pillanata.

LA-ben ma is gyönyörűen sütött a nap, kellemes 26-27 fok, mosolygó emberek, akik még a dugóban is nyugodtan várakoznak az autójukban. Mert itt mindenki autóval jár, a várost átszelő gyakran hétsávos autópályákon könnyű elérni a város egyik végéből a másikba, pedig tizenhét és fél millió ember mozog itt nap mint nap, ennyien vallják magukat LA lakóinak. Az eredeti Los Angelesben, a mai belvárosban kb. 3.5 millióan laknak, a többiek az agglomerációban. A 20. sz. elején itt még különálló települések álltak, amelyek mára mára Amerika második legnagyobb megapoliszává nőttek össze. Így például Long Beach, ahol a motelünk van, nem egyszerűen egy tengerparti rész neve, hanem egy önálló hatalmas városé is. Itt nem láttunk koszos autót, de még porosat sem, hiszen állítólag az itteniek több gondot fordítanak az autójukra, mint a családtagjaikra. A gyerek elmehet koszos ruhában iskolába, de az már nem stílusos, ha nem csillogó autóval hajtasz be a munkahelyedre. De nem csupán az autókultusz virágzik, bár az egy főre eső sportkocsik száma talán itt a legnagyobb a világon. :) A város szent emberei a kozmetikai sebészek, a trendi éttermek séfjei, a mesterfodrászok ls a személyi edzők. Itt minden a szépségről szól, nem véletlenül, hiszen a filmipar fővárosában járunk. Az egész város olyan, mint egy izgalmas mozifilm. Százféle etnikum, nyelv, kultúra keveredik, mindenki hozzád beszél, mindenki mutatni vagy eladni akar valamit. Egymást érik az utcai performance-ok, hátha felfedezi őket valaki a filmvilágból. Csak kapkodod a fejed, annyi minden történik körülötted.

Zoli megírta már a szombati nap történéseit, amikor mi is belevetettük magunkat a kötelezően megnézendő Hollywood világába, de ez a blog bejegyzés valahol elveszett az éterben, így most csak az én szemüvegemen keresztül láthatjátok.:) Pénteken láttuk már LA-t a Szörf City-t, mikor bebarangoltuk a Long Beach-től nyugatra eső partvidék strandjait, a bolondos, művészek lakta Venice-t, az elegáns Santa Monica-t és a sztárok rejtőzködő villáival teli Malibut. Megcsodáltuk a napbarnította szörf isteneket (nőket tényleg nem láttunk!), a hosszú parti sétányokon lelkesen kocogó és bicikliző fitness ladyket és urakat, és a bőrünkön éreztük, hogy amint 6 óra után lemegy a nap, a Csendes Óceán felől fújó szél nagyon hűvös tud lenni.

Tehát szombaton beírtuk a GPS-be, hogy Rodeo Drive, a híres bevásárló utca neve egyenlő Beverly Hills-sel, melynek elegáns üzletei annyi magazinban és filmben feltűnnek. Irány egy másik LA, a Flitterváros. Megcsodáltuk a kirakatokat, az utcán álldogáló sportkocsikat (a fotón látható Bugatti is ott várta éppen vásárló gazdáját), de ellenálltunk a kísértésnek és még egy Gucci boltba sem mentünk be.:) Annál inkább egy képgalériába a szomszéd utcában, ahol gyönyörűen megvilágított természeti fotók voltak kiállítva. Peti, rád gondoltunk, míg csodáltuk őket. Hallottál már Peter Lik ausztrál természetfotósról? Gyönyörűséges képei vannak! És a férfi, aki körbevezetett minket és elmagyarázta a fotós technikáját... kiköpött Richard Gere, a nagy kedvencem! Kaptam tőle névjegykártyát, hátha vásárolni szeretnénk, de én csak bámultam és hallgattam, milyen szépen beszél és mennyire hasonlít! Majd elolvadtam! Mondtam is Zolinak, bemegyünk egy galáriába és lám mindjárt rendelésre megjelenik Richard Gere!:)

Azután következett a séta a Hollywood Boulavard-on, hatalmas tömeg, mindenki lefelé néz, keresgetve a sztárok csillagai között a kedvencét. Igazi hírességekbe nem botlottunk, az Aranyfüstváros is már elvesztette régi ragyogását, de megtaláltuk a Chinese Theatre-t, az Oscar gálák helyszínét, hááát, a TV-ben jobban mutat! Egy bevásárlóközpont tetejéről mindenki lefotózhatja a Hollywood feliratot valahol a távolban, azután hullámozhat tovább a tömeggel. Ha bekeveredsz egy szuvenír boltba, észre sem veszed és már fél órát töltöttél az ezernyi filmes szuvenír nézegetésével. Zoli szerint engem minden lenyűgöz és percekig fogva tart, ami csillog, hát itt nehéz dolga volt, mikor ki akart mozdítani egy-egy ilyen boltból-:) Én bevallom, nagyon elfáradtam és alig vártam, hgy kikeveredjünk ebből a forgatagból.

Teljesen rászokunk a Starbucks kávéjára, most is ott pihentünk meg néhányszor, mert rájöttünk, hogy ott adják az egyetlen iható eszpresszót, minden más kísérlet csak átlátszó, barna, vízszerű folyadékot eredményezett. Hiába, az amerikai nem egy kávé ivó nemzet.

VASÁRNAP!!! Végre itt van a jól megérdemelt pihenés. Ma csak strandolunk, semmi hosszú autóút a város másik végére, semmi túragyaloglás! Fedezzük fel Long Beach-et, ha már ilyen jó helyen lakunk, ilyen közel az Óceánhoz. Persze, megszokhattuk volna, hogy itt semmi sincs közel és semmi sem kicsi. Long Beach-et is olyan érzés volt bejárni kocsival, mintha egy nagyvárosba érkeztünk volna, lenyűgöző sugárutak, tengerparti promenádok, vasárnap lévén rengeteg ember a strandokon, de olyan hosszú az óceánpart, hogy nem gond leteríteni egy törülközőt a nagy homok közepén.:) Kész felüdülés ez a tágas tér, a végtelen víz a tegnapi hollywoodi forgatag után. Találomra megálltunk az egyik strandon, minden városrésznek külön strandja van, parkolás egész napra 15 dolllár, aztán mehetsz, élvezd a strandot! Hosszú séta a forró homokban, ami után a víz enyhén szólva hűsítő volt. Az úszást felejtsd el, a több emelt magas hullámok lazán kidobnak a partra, ha bemerészkedsz derékig a vízbe. Azért jó buli, csak el kell engedni az "én úszni akarok" vágyát és lazán hagyni, hogy a hullám "pofán" csapjon és dobáljon ide-oda hatalmas erejével. A végén már élvezni is tudtam.

De a legjobb a hosszú séták a parton, csak mész, csak mész vagy futsz, mint Fores Gump, és az út soha nem ér véget. Kissé irigykedtem ezért a végtelen, csodás tengerpartért, szerencsés nemzet ez az amerikai, egy országban mindenféle tájat és éghajlatot megtalálsz. Na jó, az óceánban nem lehet olyan nyugodtan dagonyázni, mint a mi Balatonunkban, úszni is csak az úszómedencékben lehet. Szörnyű, nem? Annál jobban élvezték a szörfösök! már az egészen kicsik is szörfdeszkával futkosnak és rendületlenül küzdenek a hullámokkal, hogy egyszer majd ők is szörfistenek lehessenek. Ha jól emlékszem, itt játszódott a Baywatch sorozat is, néztük is, hátha feltünik egy szilikonmellel rohanó életmentő, de a többségük pasi volt és nem rohantak sehová, csak nézték a 100 méterenként álló tornyaikból a vizet, ami egész nap jó fárasztó lehet. Félöt felé mi is elfáradtunk a sok sétától és hullámozástól, bár Zoli kitartóan sétált velem hosszú kilométereket, , tudván, milyen lelkes tengerparti sétáló vagyok. De mivel sört és semmilyen alkoholt nem árulnak a tengerparton, lelkesedése egyre csökkent és hazavettük az irányt, hogy a motelben megszabaduljunk az egy kiló ránk ragadt homoktól.

Kipróbáltuk végre a motel medencéjét is, hűűű, ebben úszni is lehet, nem hullámzik! Felfedeztük a jacuzzit, aztán összeszedtük magunkat, hogy immár felöltözve szépen, visszamenjünk felfedezni a kikötőt és környékét. Épp jazz fesztivál van a városban, már megy a koncert, jól látni és hallani a kikötőből is. Megcsodáljuk a Queen Mary-t, a hatalmas tengerjárót, ami először átszelte az óceánt, és ma szállodaként szolgál, azután a szépen felépített retro falut, ami a századelő kikötőjét idézi, szuper jachtok, hangulatos kocsmák között vezet az út a híres Akváriumig, ahova most már nem megyünk be. helyette a szemben lévő Bubba Gump éttermet célozzuk meg. Emlékeztek még a Forest Gump c. filmre? Ezen a parton játszódik, a név az ő halász cégét idézi. Fantasztikus a milliő, Forest Gump kedvencei az étlapon, a kis táblával az asztalon tudod hívni a pincért, ha a "RUN FOREST RUN táblát átfordítod a STOP FOREST STOP táblára, a pincér megjelenik és rendelheted az isteni fish and chipset vagy rákot F. G. kedvencét. Megint megjártuk, elfelejtettük, hogy ezek a szép nagy darab amerikaiakra méretezett adagok, kétségbeestem a hat darab szépen elkészített hal láttán (ropogós sörbundában), kettőt ott is hagytam, mert nem fért belém. Zoli rák adagja sem volt egyszerű történet, de annyira ízlett neki, hogy nem volt szíve ott hagyni. Nem győztük lesétálni a vacsorát, miután átvehettük a shopban a Bubba Gump logos söröspoharat, ami "ajándék" volt a 12 dolláros sör fejében...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.