augusztus 16 szombat, este 10 óra

Most folytatom a tegnapi és mai napot, mert reggel annyira Áginál jártak a gondolataim, hogy nem tudtam volna értelmesen írni. A lényeg, Ági túlesett a műtéten, jól van. De még majd mesélek...

Tegnap... Santa Barbara mellett találtunk egy Motel 6 szobát, ami egy estére bőven elég volt. Reggel, ahogy távoztak a vendégek és elindultak az autójukkal, az olyan volt, mintha a fülem mellett indítottk volna. Ugyanis a légkondi minden hangot beenged. No, de így is aludtunk vagy 9-ig, aztán megreggeliztünk, bepakoltunk és elindultunk.... kávézni. Ja, meg előtte blog írás, mert ezt biztos jó olvasni, de megírni, az mindig idő. Lényegében mire reggeli, pakolás, blog írás, email-re válaszolás, útvonal tervezés, szóval mire ezekkel végeztünk, már dél volt. Így a 101-es autópályán indultunk, ami gyors, de nem szép, így letértünk egy kicsit az 1-es útra. Neeem..nem mentünk be az óceánba, nem gyűjtöttünk kátrányt. Csak megcsodáltuk, lefotóztuk és nyomás tovább.

Közben Anikó egyre gyengébbnek érezte magát, rossz közérzettel. Sajnos, ezek a hihetetlenül légkondis helyek (18 fok) és a 40 fokos kinti hőmérséklet, nehezen viselhető. Így kerestünk egy patikát. No, de ez is olyan tipikus amerikai. Az autópálya kijáratoknál van egy csomó (tényleg 6-8) kajálda, motel (4-7) legalább egy Auchan nagyságú élelmiszer áruház és egy Pharmacy. Itt lehet szabadon, polcról levenni meghűlésre, fejfájásra, gyulladásra és egy csomó egyéb betegségre való gyógyszert levenni. Van egy külön pult, ahol 3-4 gyógyszerész segít, illetve komolyabb gyógyszert ad. Egyébként vehetsz még konyhai edényt, alkoholt, pelenkát, elemet és bármit. Olyan gyógyszer és minden egyéb áruház. Itt vettünk aspirint és mentünk tovább...

A következő izgalom egy baleset volt. Kb egy kilométerrel elöttünk egy kamion és két személykocsi találkozott és rögtön megállt az autópálya. Jöttek a mentők, rendőrség, tűzoltók, iszonyúan profi volt minden. Valahogy itt mindenki tudja a dolgát, egyenesen és tisztán kommunikál... Nincsenek kiskapuk és a szabályokat is betartják. Ettől valahogy minden jobban működik.

Este fél 8-ra érkeztünk a szállásra, ami egy AirPort Hotel, nem motel. Szép, tágas szobát kaptunk, sajnos akadozó, lassú internettel. Reggel mentünk reggelizni és kellemes meglepetésként ért, hogy volt rántotta, és (ízetlen) kolbász. Tiszta felüdülés az eddigi reggelikhez képest, bár meg kell jegyeznem, sőt határozottan szóvá kell tennem, hogy normális kenyeret utoljára otthon ettem.

1 - minden amcsi kenyér édes 2- minden kenyér műanyag 3- minden amcsi kenyér borzalmas Tessék minket sajnálni, mi is sajnáljuk magunkat...No, de ez a reggeli egész tűrhető volt, és ízlett az eperrel ízesített víz is. Ja, mert itt lehet kapni friss, ízletes és finom epret, szőlőt és egyáltalán mindent.

Reggeli előtt, közben és után rátapadtam a telefonra. Az akadozó internettől idegbajt kapva, próbáltam ott lenni, segíteni, együtt érezni lányommal, akit éppen egy vakbél műtétre készítettek elő. Misi a férje, ott volt, segítette, támogatta és igyekezett engem is tájékoztatni. Tomka a fiam (öccse) szintén ott volt és küldte nekem a bíztató képet Ágiról, hogy minden rendben. Én mégis megtapasztaltam, hogy mennyire tehetetlen vagyok, hogy mennyire aggódom és féltem a lányomat. Minden erőmmel igyekeztem erőt, energiát és kitartást küldeni Áginak. Aztán jöttek a hírek, hogy sikerült a műtét, minden renden és Ági ébredezik.

Zsuzsa doktornéni barátnőmnek örök hála, mert megtudtam hogy nagyon akkut volt a műtét, mert igen komoly gyulladás volt, de minden rendben zajlott. Már "csak" lábadozni kell. Nehezen múlott-múlik bennem a feszültség. Szegény otthoniakat - Misi, Tomi - kérdésekkel bombáztam. Köszönöm nekik a türelmet és a segítőkészséget, büszke vagyok a fiamra és vejemre egyaránt.

Nehéz volt ilyen előzményekkel San Franciscót élvezni. Anikó nagyon együttérző volt, velem együtt aggódott, izgult. Ezért aztán úgy indultunk Friscónak, hogy szinte mindent itthon hagytunk és csak úgy neki szaladtunk a városnak. Annak a városnak, amely egy félszigeten épült, így nem tud terjeszkedni, nincsenek nagy parkolók, terek, hanem mindenért fizetni kell. Lementünk a Fisherman Pier-hez, ahol 15 percenként 1200 Ft-ot kértek a parkolásért, a másik parkolóban 20 dollárt plusz óránkán 5 dollárt kértek. Lassan, de biztosan feladtuk, hogy parkoljunk inkább a Golden Bridge felé vettük az irányt. Éppen útépítés, hatalmas dugó és kb. másfél óra, mire átjutottuk. Kivételesen nincs nagy ködben a híd, de amint a közelbe érünk, eltűnik a nap, hatalmas szél kerekedik, a gyalogosokat és bicikliseket majd lefújja a hídról. Mintha egy különös, zord világba jutottunk volna. Túloldalon araszolva bejutottunk egy kilátó parkolójába, (itt újra süt a nap!) ahol készült sok-sok fotó a hídról, rólunk, (Zoli nagyon élvezte a tömeget és a pózolást! :) ) majd utazás tovább Muir Woods Nemzeti Parkba, ahol a világ legöregebb élőlényei, a vörös mammutfenyők laknak. Itt is a fő parkoló tele, egy másik parkolóban tallátunk helyet. Fantasztikus fák a mammut fenyők, szélesek és nagyon magasak, olyanok együtt, mint egy lélegző, elvarázsolt erdő. Családokban álldogálnak, egy anyafából több fa is sarjad, sok helyen katedrális-szerű kupolát képeznek. Sétálunk, fotózunk, áhítattal megérintjük őket, nagy hatással van ránk ez az őserő, ami belőlük árad. Mindent túléltek, meteor becsapódást, földrengést, tűzvészt... milyen törékeny az ember hozzájuk képest. ( bevallom, nagyon nehezen tudtam elszakadni tőlük, Zoli figyelmeztetett, hogy mindjárt lemegy a nap és akkor valóban sötétség borul az erdőre. Hát, ez hatásos volt...) visszaadom Zolinak a szót.:) Szerinte engem sokszor elvisznek az érzelmek a tényektől. :) de így legalább jól kiegészítjük egymást... :)

Miután kicsodálkoztuk magunkat, hazafelé vesszük az irányt, könnyed hét sávos autópályákon, amik négy emeleten keresztezik egymást és laza 130 km/h-val megyünk, szóval nagyon kell figyelni. Érdekes, hogy az autópálya belső sávja a pool car, azaz tele kocsi. Itt az mehet, akinek az autójában legalább ketten űlnek vagy többen, persze, alig van ilyen. A Golden Gate híd északi oldalán, szemben a várossal van egy gyönyörű kis nyaralóvároska Sausalito. Mesebeli kis házakkal a hegyoldalon,festői kikőtővel, ahonnan mint most is, minden nap megcsodálhatják a városlakók a naplementét, (szegények, nehéz soruk van!:) )ami szép lassan ködbe borítja a hídat ès a várost. A híres san franciscoi köd, ami mint a Dementorok felhője a Harry Potterben, hosszú csíkban ereszkedik le a városra a hegyek felől. Fèlelmetes látvány. Össze is húzzuk magunkon a kabátot, a napfénnyel együtt eltűnt az a kis meleg, ami eddig volt, beigazolódik az útikönyvek figyelmeztetése; mindig legyen nálad Friscoban pulóver, mert már nem LA-ben vagy, az örök napfény városában, itt délután bármikor rád ereszkedhet a köd a hegyekből. Hazaértünk, internet keresés, blog írás....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.